
Aida több mint két évvel ezelõtt volt a fajtamentés védence. Elég sok idõt töltött nálunk, nem is értjük miért, ám rá is szerencsésen rátalált az álomgazdi, aki azóta is kényezteti és megad neki mindent. Azt hiszem ideális kutya élete van!

Egy újabb szuper beszámolót kaptunk egyik dupla bulldogos örökbefogadónktól. Azt hiszem a rengeteg kép magáért beszél, hogy hogyan is telnek Hildi és Augusztin hétköznapjai boldog gazdis kutyaként.

Rekamié üdvözletét küldi nekünk az új családjából, ahol azt hiszem nincsen oka panaszra. Nem is tudok mit mondani, csak annyit, hogy beszéljenek a képek amiket kaptunk.

Kojak kutyánk több mint egy évig volt az állatotthon lakója.
Idõs kora és mogorva természete miatt senki rá sem nézett. Ám egyszer csak jött Rita, akit semmivel sem tudtunk eltántorítani, hogy megszerettesse magát a mi kis öregurunkkal.

GasElla aki most már Zara, küldött egy kis beszámolót új életérõl, mely a képek és a gazdi beszámolója alapján, igencsak tökéletesnek tûnik.

Ismét egy sikertörténet, melyben védencünk egészen Moszkváig utazott új gazdájával. Dongóról lemondott korábbi gazdája, de azt hiszem Dongó így járt a legjobban.

Szomorú levelet kaptam az egyik többszörös örökbefogadónktól. Flóra, akit 2009-ben mentettünk a gyáli szaporítóteleprõl múlt pénteken átkelt a szivárványhídon. 4 boldog évet élt szeretõ családjával. Ég veled te pancsoló kis víziló, aki ismert soha nem fog elfelejteni.
Íme egy kis beszámoló Pöszmétérõl, akibe éltes kora ellenére is beleszerettek és azóta is boldogan élnek együtt az öreglánnyal.

Majdnem pontosan két év telt el azóta, hogy egy vasárnapi reggelen útjára bocsátottam az utolsó Galamb gyereket is.
Egy szomorú esemény apropójából kértem meg Andit, hogy írja meg történetüket, mely egy boldog évrõl szólt sok-sok boldog pillanattal, de sajnos a boldog perceket beárnyékolta egy nagyon súlyos betegség az epilepszia, mely ellen erõn felül harcoltak, de sajnos a betegség legyõzte Danit.
Brill története valamikor 2012 májusában kezdõdött 5 testvérével és anyukájával együtt. Több mint 2 évvel késõbb, több mint másfél év boldog családban töltött idõ után Brill küldött magáról egy kis fényképes beszámolót, hogy is érzi õ magát saját családjában és hogyan is tölt be 100%-os családtagi pozíciót.
Nagy örömünkre élménybeszámoló érkezett Jean Reno-ról, akiért nagyon sokan izgultak.
Hugó és Bukó, ahogyan mi hívtuk õket, története még a nyáron kezdõdött, ugyanis mindketten akkor kerültek a fajtamentés gondozásába.
2012 szeptemberében látogattunk ki a Noéra, azzal az elképzeléssel, hogy ideiglenes szülõkké váljunk a közeljövõben. Emlékszem nézegettük elõtte az aktuális nyomi pofikat, de nem volt konkrét jelöltünk. Szemezgettünk egy angol hölggyel (Mabel), de akkor egyszer csak feltûnt a színen a frissen bekerült, még névtelen gyönyörûségünk. Csak úgy dugta a kerítésen keresztül a kis gombóc fejét, merthogy a fülét végig lapította. Szerelem volt elsõ látásra.
Babuci hamar belecsöppent az életünkbe. Szeptember 7-én, szombaton, elmentünk a NOÉ-hoz, eredeti terv szerint egy másik kutyust meglátogatni, akit azonban már gazdijelöltje sétáltatott. Egy kicsit lógattuk az orrunkat, de ekkor került vissza elõzõ gazdijaitól Babu. Felfigyeltünk szépségére, leginkább szív alakú foltjára és a cukimétert rögtön kiakasztó kicsusszant nyelvére, így elkezdtünk érdeklõdni, majd elkértük egy sétára, mielõtt még becammogott volna az elkerített házikóhoz. Ebbõl a sétából körülbelül 2 óra ismerkedés és játék kerekedett. Ez kellett ahhoz, hogy tudjuk: õ a mi kutyánk.
Lana fajtamentéshez kerülése nem volt egy egyedi eset. Jött az e-mail a gazditól, hogy SOS segítsünk a kutya elhelyezésében, ugyanis Õ külföldre költözik és sajnos a két éve nevelt, ágyban alvós kutyáját nem tudja magával vinni. Találkozó szombatra megbeszélve, gazdi jön, hozza a kutyát és tartozékait, kicsi sírás és Lana már az én kezemben van.
