Ginnyvel az élet
2019.02.17. 2-3 hete már, hogy megígértem Csillának egy beszámolót az elsõ közös évünkrõl Ginnyvel (Noésként Jenniferként várt minket) és bevallom gondolkodtam, hogyan is lehetne összefoglalni mi minden élményt kaptunk-adtunk. Nem igazán állt össze egy kerek egész történet, de ma történt egy csodás pillanat és elindultak a gondolatok arról, hogy milyen érzés Ginnyvel élni. Ma megfogta elõször a 4 hónapos kislányunk és megtapogatta az orrát, majd meglepõdve konstatálta a helyenként szõrös, helyenként nyálas pofit. És Ginny mindezt a legnagyobb türelemmel hagyta és viselte, pedig nem kedvence, ha tapogatják a pofácskáját. És itt meg is állnék egy szóra. Kutyát, bocsánat pontosan idézve sok kívülállót „menhelyes kutyát gyerek mellé?!” Igen! A leghatározottabban.
Ginnyt azokban a napokban fogadtuk örökbe, amikor megtudtuk babát várok. Egyetlen percig sem volt kérdés, hogy ez így lesz a legjobb még akkor is, ha már egy 6 éves kutyáról van szó. Ginny végig élte velem a várandósságomat és a vége felé pontosan érezte, hogy közeleg az idõ. Egyre szorosabban volt a közelemben, mindig csak mellettem ült és az utcán senki idegent sem engedett a közelembe. Az utolsó néhány napban szüleimnél várakozott, mert tudtuk, ha úgy alakult volna, hát bizony a mentõsöknek esélye sem lett volna bejutni. Amikor hazahoztuk Rékát, addigra már itthon volt és részese lehetett az érkezésének. Azóta sitter és örzõ-védõ szolgálat is egyszemélyben.
A védõnõt lekergette a minap a szobából, hiszen ott aludt Réka és olyankor itt ám nincs fel-le járkálás! Persze, ne felejtsük el, hogy Õ egy nárcisztikus bulldog és minden, ami Rékának van abból Neki is jár egy. Legyen szó akár egy hableányos játszószõnyegrõl vagy a babakocsi kosaráról, amibe kitartóan próbálta „belehajtogatni” magát…
Az énképe amúgy tökéletes, még véletlenül sem kutya státuszba helyezi magát a családban attól csakis magasabbra.













A kutyakozmetikust a mai napig nem teljesen érti, mint jelenséget. Nem ellenkezik, de látszik minden egyes alkalommal az értetlenség, hiszen Õ nemcsak szép, de illatos is, így ez az egész minek?!

Imád a szüleimnél vendégeskedni, a kandalló elõtt heverészni és falatokat kunyerálni. Ebben Anyukám maximálisan partner is, ami mostanában Ginny alakján is kezd látszani... így diétára fogtuk. Az eredmény az lett, hogy önállósítva magát – amit eddig még sosem csinált - elkezdett falatokat lopni.


Hajlandó velem énekelni és olykor táncolni, mert mindent megtesz, hogy örömet szerezzen. Az elsõ pillanattól fogva beilleszkedett és igen, bár a makacssága azonnal elõjön, ha esõben kellene kimenni sétálni, de mégis az a ragaszkodás, amit mutat felénk leírhatatlan.
Minden napra jut valami, amivel megnevettet, pl. költözéskor…
… vagy amikor duzzog.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon