Te megtennéd?
2010.08.30. A Ringier Kiadó harmadik éve kiemelt médiatámogatója az ARC plakátkiállításnak, amelynek keretében minden évben pályázatoz hirdetett, melynek a társadalmi felelõsségvállalás a vezérfonala. Ebben az évben közvetlenül a civil szervezetekhez szólt a felhívás.
Olyan szervezetek pályázhattak plakátterveikkel, akik az általuk támogatott közösségért önkéntesen és aktívan politikai csoporttól, irányultságtól függetlenül tevékenykednek.
A beérkezett pályázatokat a Ringier Kiadó mûvészeti vezetõibõl álló szakmai zsûri értékelte. A legötletesebbnek ítélt két pályázat a szeptember 2-án nyitó ARC óriásplakát kiállításon lesz megtekinthetõ.

Az ARC plakátkiállítás megtekinthetõ Budapesten a Felvonulási téren 2010. szeptember 2. és 22. között.

Mi is megpályáztuk és legnagyobb örömünkre 2. helyezettek lettünk és egy 1.000.000 Ft értékû médiakampányt nyertünk.

Az ötletrõl a Blikk is beszámolt!Részletesebben ITT!

Ezzel akartuk felhívni az emberek figyelmét arra, mennyire kegyetlen világban élünk
Szinte mindennap találunk a bejáratnál egy dobozt, amelyben kidobott állatkölykök árválkodnak. Ebbõl az elkeserítõ tapasztalatból született a plakát ötlete.
Sajnos a helyzet egyre rosszabb. Nap, mint nap reggel a menhely bejárata elõtt kikötött, kidobott állatok várnak ránk. Ma is 3 kutya (2 felnõtt és egy kölyök) volt kikötve a menhely elõtt álló kukákhoz. Szörnyû.
Emberek! Gondolkozzanak! Hogyan tehetik ezt meg egy olyan állattal, aki bízik Önökben, aki az életét adná a családjáért? Megszelídítettük õket, társállataink lettek. Ha kell a kezünk vagy a szemünk is lesznek. Vigyázzák álmunkat, vagyonunkat, magányos estéinken egy kis vidámságot nyújtanak. Hogyan képesek így kihajítani egykor szeretett kedvencüket? És gondoltak-e már arra, hogy a gyerekeinknek mi mutatjuk a példát? Õk is azt fogják majd Önökkel öreg korukban csinálni, amit gyerekként tõlünk látnak. Ne csodálkozzon senki se, ha idõs, beteg korára a gyereke nem fogja ápolni, hanem idõsotthonba dugja,mert így lesz könnyebb. Kikötik, kidobják a kutyáikat, akik idáig hûen szolgálták Önöket és attól kezdve Önöket már semmi sem érdekli. Pedig tudniuk kell, hogy a menhelyeken sincsenek gumiból a kerítések. Minden hely foglalt, mi sem tudjuk már biztonsággal elhelyezni a kutyákat. Nincsenek üres kennelek, kutyaházak, élelem. Ennyire nem érdekli Önöket, hogy mi lesz a sorsuk ezeknek a szerencsétleneknek? Ennyire?
Egyik önkéntesünk írt egy verset, azt gondolom, hogy itt a helye.

Te megtennéd?

Egy szomorú fénykép, melynek tartalma megrázó,
Szívet sanyargató,könnyeket fakasztó.
Egy apró csecsemõ egy picinyke négylábúval,
Egy kartondobozban,magukra hagyottan.
A kiszolgáltatottság,az árvaság jelképei Õk,
A kidobottak,a senkinek sem kellõk.
Mert évente oly sok csecsemõt és még több ebet,
Dobnak el maguktól felelõtlen emberek.
És Õk csak sírnak, keservesen, mi mást tehetnének,
Hisz még alig élt,aprócska csöppségek.
Két piciny lélek, kik még beszélni nem tudnak,
Egy kartondobozban ülve emelik fel hangjukat.
Örök barátként,a jó ügy érdekében,
Az emberi felelõtlenség és kegyetlenség ellen.
Két igaz barát, Lilla és Pokolgép,
Aprócska sztárként, Örök Barátként…..

/Szakállmama/

Zsuzsa

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon