
És nagyon szép is vagyok, nyertem ám egy kupát a szépségversenyen, emlékeztek? Egyedül indultam, de az most teljesen mindegy...
Nem is tudom, hol kezdjem. Az úgy volt, hogy jött hozzánk egy új csajszi. Úgy hívják, hogy Lamantin. Szép, nagy és mindenhol kerek.
Kicsit fáj, hogy egyel kevesebb hely van a kanapén, de azért megvagyunk. Úgy riszál, de úgy.... szerelmes is lettem egybõl. Egyik éjjel nem is értettem, hogy a gazdiknak miért piros a fejük, és miért füstöl, mi csak játszottunk kettõ körül a kanapén. Eléggé leszidtak, és bár én vagány vagyok, és nem érdekel mit mondanak, csak ha én is úgy akarom, viszont a csajszi azóta nem játszik velem éjjel. Amatõr...
De nincsen baj, azért én elfoglalom magam. Valamelyik nap felrobbant egy kispárna. Nem értem hogyan történt. Meg a fekvõhelyem is szétesett. Senki nem tudja, hogy történt. Biztos valahogy úgy lehetett, ahogyan a falból is kiesett az a darab. :)

Alapvetõen különben jó gyerek vagyok. Ha van nálad kellõ mennyiségû jutalomfalat elég sok mindent megcsinálok érte. Ha nem nálad van, akkor másnak teszem meg...Tudod, az üzlet, az üzlet. Szóval tudok ülni, feküdni, láb mellett jönni, és valamelyik nap még Lamantint is leutánoztam, aki kérés nélkül állandóan kalimpál a mellsõ lábaival, és adtam egy pacsit. Azóta se, mert ennek semmi értelme...
De a legnagyobb húzásomat, még nem is hallottátok!! Én voltam az aki segített a gazdimnak eljegyezni anyát. Én vittem a gyûrût... Azért ez nem semmi feladat ám! A gazdám azt mondta, volt egy kis rizikó, hogy megeszem, de ne gondoljátok, hogy nem tudtam, hogy neki ez fontos dolog....
Fotel az öreglány lelassult és megõszült. Kicsit süket is, és ezért néha indokolatlanul is ugat. Valószínûleg a buksijában megszólal a csengõ. Néha rohama van, és egy óra alatt kerüli meg a házat, de imádom, anyám helyett anyám. Sokat alszunk összebújva, még akkor is, ha meleg van. Vigyázok rá, én vagyok az õ nagy , és erõs védelmezõje.
Szaffi, õ egy külön világ. Szó szerint: Különc, zsémbes csaj, hisztizik ha kell, ha nem. De este mindig hatalmasat játszik velem séta elõtt és után. Ezt az idõpontot leszámítva nem merem piszkálni, mert lerágja a maradék orrom.
Együtt labdázunk séta közben. Én sajnos csak egyszer tudok a labda után szaladni, utána fulladok kissé, de ezt az egyet minden sétánál kikövetelem a gazditól.
Szóval lett egy igazi háremem. Az alvázamat ismeritek, mit szépítsem? Én vagyok a háremõr.
Boldog vagyok, itt a nyár, és ahhoz képest, hogy azt mondják beteg vagyok, én nem adom fel. A gazdik azt mondták, megyünk nyaralni (és úgy is lett),igaz úszni még nem voltam, de hosszú még a nyár, lepkét kergetni, hemperegni a fûben. Nektek is kellemes nyarat, amennyi még hátra van! Vigyázzatok magatokra, napozzatok, ússzatok, élvezzétek a vakáció és az élet minden másodpercét, ahogyan én is teszem!

Pacsi (ja azt nem mert az hülyeség) , pusz Brisz
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.
Megosztom a Facebookon