Joe, aki betette a hátsóját a tutiba!
2016.05.18. Sziasztok, Joe vagyok!
Mikor beadtak a Noéba, azt hittem már sose leszek boldog, de aztán egy szép napom, eljöttek értem, és lett egy új családom. Lassan fél éve tettem be a tappancsaim a mostani gazdijaimhoz, és hát azt kell, hogy mondjam, igazán jó dolgom van itt. Azóta remekül telnek napjaim, minden reggel levisznek sétálni, aztán egész nap aludhatok a saját szobámban, vagy a kanapén a nappaliban, jobb napokon mikor elfelejtik becsukni a hálószoba ajtaját akkor még az õ ágyukra is fel tudok lopakodni. Aztán délután hazajönnek, jól megetetnek, majd ismét csendes pihenõ, de immáron nem egyedül, vagy filmezek anyával, vagy mókázok apával. Utána pedig jöhet az esti séta. Jól megjelölöm az egész környéket, hisz én vagyok itt a jani…illetve inkább Joe ☺ Este pedig amíg nem pukkantózok össze mindent addig elviselnek az ágyukba, de hát na…ilyen ez a francia bulldog élet…nem bírom sokáig ☺☺☺ A horkolásom simán bírják, néha felébredek mert hát õk se piskóták, de hamar visszaalszom.
Egyébként senki nem tud olyan szépen ülni, mint én, ha meglátok egy banánt, uborkát, almát…vagy bármit, amin jól elcammoghatok. Nem igazán szoktam rosszalkodni, két alkalommal csaltam picit….hiába se a hurkának, se a szaloncukornak nem tudok ellenállni, de szerencsére nem voltak rám mérgesek, de azért nem örültek, hogy elrontottam a pocakomat ☺
Összegezve, nekem itt nagyon jó, biztonságban érzem magam, nagyon szeretnek és nagyon meleg is van, amit eléggé komálok. Szóval pacsi nektek Noésok, remek gazdit találtatok nekem. Õk már biztos velem lesznek életem végéig!
Minden volt bajtársamnak, sok látogatót, rengeteg tápot és szeretõ új gazdákat kívánok!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon