A gazdi levele Fosz(y)lányról!
2016.01.06. Ma kaptunk egy karácsonyi csomagot Foszy keresztanyjától, Anja-tól, amely arra késztetett, hogy még egyszer összefoglaljam ezt a hihetetlen történetet…
2015. Januárjában került ez a kicsi kutyus a NOÉ Állatotthon Bulldog fajtamentésének gondozásába. A fajtamentõ csapat és a gondozók, Csilla és Szilvi, valamint a menhely vezetõje, Kata minden igyekezetükkel azon voltak, hogy új esélyt kapjon kicsi FoszLány, aki elmondhatatlanul szörnyû állapotban volt.

A helyi állatorvos, Boda doktor és csapata felülmúlták önmagukat. Kinga mobilizálta a nyilvánosságot és ezzel hihetetlen segítõkészséget váltott ki mind Magyarországon, mind a német nyelvterületeken. Foszynak óriási rajongó tábora lett és néhány támogató Anja, Heiikee, Eva és Heike Németországból több ajándékcsomagot is küldtek neki Magyarországra.

Többszöri visszaesések ellenére FoszLány mindig újra bebizonyította élni akarását. Mindenki szívébe zárta ezt a kutyát és mindenki aggódva reménykedett, ha rosszabbodott az állapota.

Köszönetet szeretnék még mondani Fatimének, Zsuzsának, Attilánk, Orsinak, Klárinak és minden Noés dolgozónak, segítõnek, önkéntesnek is, akik nap mint nap a lelküket adják a sok-sok állatért és igyekeznek nekik nap mint nap szeretetet és gondoskodást adni.
FoszLány meghálálta a gondviselést és fizikailag valamennyire stabilizálódott, azonban gyógyulási folyamatai a mindennapos kezelések ellenére stagnálni látszottak az Állatotthonban. Otthonra volt szüksége és felvetõdött a kérdés, hogy vajon kire lehetne rábízni ezt a felelõsséget.
A távolból kezdettõl fogva nyomon követtem a kis bulldog sorsát és be kell vallanom, hogy néha bennem is felmerült a gondolat, hogy vajon élhetõ életet fog-e tudni élni. Összeült a családi kupaktanács és megszületett a nehéz döntés. Gabi támogatása és a Betti által lefordított végtelen orvosi dokumentációk nélkül nem mertük volna bevállalni ezt a feladatot. A magyar kollegáim azonban vakon megbíztak bennem és 2015 júniusában Csilla és Betti elindultak FoszLánnyal a hosszú útra hozzánk, Foszy új otthonába.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a férjemnek, Alexnek és a lányomnak, Hannahnak, akik támogattak ebben az elhatározásomban és minden új családtagot feltétel nélküli szeretettel fogadnak a családunkban, annak ellenére is, hogy az állatvédelemben való tevékenység sok fájdalommal is jár néha, melyet õk megosztanak velem.

A kis csodabogár Foszynknak azt kívánom, hogy még sok-sok évet tölthessen velünk boldogságban. Minden nap mosolyt csal az arcunkra és most már örülök, hogy bevállaltuk ezt a nagy ám igen hálás feladatot, hogy gondoskodjunk róla…

Sok szeretettel: Nicole

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon