Dinamit, aki berobbant új családja életébe!
2016.01.05. Kedves Noés Lányok és Fiúk, Bulldogmentõ Csapat!
Bulldog boldog új esztendõt, kevés lakót, de sok-sok adományt kívánunk 2016-ra!

Dinamit (új nevén Csöpke) december 29-én hazaérkezett. Amikor Csilla behozta a házba, a férjem ránézett és azt mondta: Csöpke visszajött! Ezzel a névadás kérdését elintézettnek vettük: Csöpke volt az elsõ bulldogunk, aki 12 éves volt, amikor átment a szivárványhídon. Az, hogy a bulldog fiú mellé egy újabb bulldog fog beköltözni, egy percig sem volt kérdés, csak az ,hogy kölyök legyen-e ismét, vagy mentett bulldog, mint egykor az elsõ Csöpke
volt. Aztán az élet -a nagy forgatókönyvíró - úgy rendezte, hogy ismét egy felnõtt kutya került hozzánk.

Csöpke a nálunk töltött elsõ egy-két napon nagyon visszafogottan viselkedett, bebújt az ágyába, a fejére túrta a párnáját és csak akkor jött ki, ha éhes volt, vagy ki akart kéredzkedni. Ez utóbbin még alakítani kell,
mert a szobatisztaság még nem teljesen 100%-os, de nagyon igyekszik, hogy sikerüljön.
Aztán lassan feloldódott, érdeklõdve fedezte fel az új birodalmát, egy-egy hevesebbnek tûnõ bulldog udvarlást már vissza utasított, és szombat este egyszer csak magától besétált a nappaliba, befeküdt a bulldogfiú ágyába és
ott aludta végig az éjszakát. (Azt, hogy csendben, na azt nem mondanám, mert rettenetesen horkol, hörög, röfög, szuszog.) A nagy fiú meg csak nézett ki a fejébõl. Azóta már kölcsönösen is kipróbálták egymás ágyát, és egyszer
kétszer már valami bulldog- rodeót is rendeztek az elõszobában.

A szállással tehát meg van elégedve, bár szerinte a kaja, az lehetne több is, de a súlyfeleslegébõl mindenképpen le kell adnia., így patika mérlegen porciózva kap enni. A napi séta - dacára a hidegnek - az tetszik neki, különösen ha az erdõbe megyünk, ami pár száz méterre van tõlünk. Ilyenkor a termetét meghazudtoló módon tud felgyorsulni és az egyik nyomtól a másikig menni, mint egy gõzhenger. Azt már most látom, hogy a gazdanyó igen csak ki fog szálkásodni, ha tavasszal két bulldogot sétáltat egyszerre.

Túlestünk az orvosi vizsgálat elsõ részén is, kivették a szeménél a varratokat, a mûtéti seb szépen begyógyult. Viszont a jobb szemére nem lát
(legfeljebb erõs fényt), a szükséges kezelést megkezdtük, talán lesz annyi szerencséje, hogy még idõben történik mindez, és legalább a homályos látást sikerül megmenteni számára.

Fényképezni nem egyszerû mutatvány, mert ahol lehajolunk, azonnal ott terem és kéri a simogatást, ami általában egy kiadós hempergésben végzõdik, mert ereje az van neki. Emberektõl nem fél, mindenkivel nagyon barátságos -
nálunk viszonylag elég nagy a jövés menés -, de az utcán ha kutyaugatást hall a kerítésen túlról, attól meg tud ijedni.

Ennyit mára, hamarosan jelentkezünk.

Azt a néhány fotót, amit sikerült mégis csinálni róla külön küldöm.

Üdvözlettel és köszönettel, hogy esélyt adtatok neki egy új, bulldoghoz
méltó életre:

Feldenkirchen Zsuzsa, Sherlock és Csöpke

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon