Elkutyulódtunk, avagy egy bicebóca bulldoglány hatása új családjára
2014.10.21. Ezt a történetet az ölemben lévõ tableten írom, némi segítséggel. Megpróbálom a segítséget
távozásra bírni, de a sikertelenségnek van egy határozott oka: a segítség családunk legfiatalabb tagja, Emily, a másfél éves, angolbulldog lány. Szokása szerint, ahogy kézbe veszem az iPadet, õ azonnal befekszik a fejem és az iPad közé. Bulldog.

Ott kell kezdenem, hogy a mi családunk mindig is kutyamentes volt, a családtagok nagy része félt a kutyáktól, nagyobbik fiam nyolc évesen bemenekült egy boltba a környék egyik vérszomjas yorkija elõl, feleségem pedig még a kutya gondolatától is írtózott, nem is szereti, ha erre emlékeztetem, amikor esténként Emilyt dédelgeti, mint egy babát. Magam is tartottam a kutyáktól, a közelünkben lakó bulldogfiútól mindig féltem, amikor rám ugatott, ma már nem tudom, hogy Edwardon, a kajla malacon mulassak jobban, vagy egykori önmagamon, aki ennyire félreértette a dolgot anno.

Aztán egyszer csak bevillant a gondolat - a mai napig sem tisztázott, hogy mitõl - vegyünk kutyát.
Elsõ és határozott tervünk a mopsz volt. Szerencsénkre van egy jó barátunk, aki uszkártenyésztõ és jó elõre vázolta a várható körülményeket, illetve a tenyésztõ és a szaporító (már a kifejezés is rettenetes!) közötti szignifikáns különbséget. Csekély intenzitással ugyan, de elkezdtünk mopszot keresni, aztán megtörtént, aminek meg kellett történnie, dobos barátom és kollégám Facebook oldalán megláttam egy fotót. A fotón Schneider Kinga (van, aki e nevett itt nem ismeri?) volt a Noé udvarán, kezében pedig egy emberarcú, foltos bulldoggyerek ült. Mit ült? Pöffeszkedett!
Élvezkedett, nyaralt, uralkodott. Szerelem elsõ látásra, a szó legszorosabb értelmében. Itt aztán felgyorsultak az események, másnap találkoztunk Kingával, aki beszélt az ideiglenes gazdival, Györe Csillával, a sanyarú sorsú bulldogok reménységével, hamarosan létre is jött a találka
a Csordakút út végén, családunk testületileg megjelent a Noéban. Rövid ismerkedés, néhány fontos info, aztán elõkerült a nap fõszereplõje, Emily, született Melody, akkoriban Melba.

Csilla feltette az asztalra az akkor szûk öt hónapos és mindenhova pisilõ kislányt. Nem gondolkodtunk
sokáig, annyira egyértelmû volt, hogy õ az. Ez a helyzet azóta is változatlan. Melba ekkor még ketrecnyugalomra volt ítélve, nem sokkal elõtte esett át egy komoly lábmûtéten, Boda Attila, a csodatévõ kutyadoki a szilánkos könyökébõl legózott össze egy használható lábat. A karantén feloldása után a jövevény megérkezett a házunkba, ami azóta inkább az övé, csak mi is itt lakunk.
(Szabad mozgásunk van a lakásban, mindent használhatunk, kivéve talán a kanapét.)

Az elsõ éjszakát sosem fogom elfelejteni, ott kellett aludnom a megszeppent hölgy mellett a földön, ha nem érezte a testközelséget, akkor pánikba esett. A harmadik éjszaka után kapott egy szobakennelt, ami a mai napig is a "hálószobája", este csak annyit kérdezünk, hogy "hol pihen ez a kutya?" és õ már vonul is be. Csilláék figyelmeztettek, hogy igen merész döntés elsõ kutyának
egy kölyök bulldog, mivel azonban elõtte kutyátlanok voltunk, nem volt mihez viszonyítani, ma sem értjük, hogy létezhet ennél könnyebb.

Néhány hét után újabb mûtét következett, az inplantátum kivétele mellett Boda doki szerét ejtette az ivartalanításnak is. Jöttek az oltások, kúrák, idõközben aztán bemutatkoztunk Dzsargal doktornak is, aki mindenkinél jobban ismeri a fajtát. Közben szép lassan átalakultunk, Emily teljes jogú családtag lett, aki nem is tudja, hogy öt ember gondolkodását változtatta meg gyökeresen, gyermekkori rossz beidegzõdésekbõl gyógyított ki egy családot. Minimális károkozás után a rágós idõszakának is vége lett, a maradék cipõ viszonylagos biztonságban van, Emily ma már egy megfontolt - ha ugyan a megfontolt szó használható egy bulldog esetében - felnõtt (de igen kisnövésû) bulldoglány, fejedelmi helyzetének teljes tudatában, aki vidáman éli napjait hálás családjában, elsõsorban a kanapén.

A Noét lehetõségünkhöz mérten rendszeresen látogatjuk, Emily mindig messzirõl rohan egykori pótanyjához és igyekszik játékba vonni az összes boxert. Olyan, mint amikor én a szülõfalumba érek.

Gyönyörû, imádnivaló családtagot leltünk a Noéban, reményeink szerint a történetnek még nincs vége, szeretnénk Emilynek társat találni.

Hát így történt. Kutyátlanból kutyások lettünk, Csányi Vilmos kifejezésével élve "elkutyulódtunk".

Szalóky Béla

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon