


Hónapok teltek el és õ még mindig nálunk volt. Nem tudom, hogy pusztán azért nem kellett senkinek mert a fél szemére vak, vagy egyszerûen nem látták meg benne azt a jóságot és bolondos természetét amit mi.
Bár Bukó a bicskei gyepmesteri telepen keresztül került a gondozásunkba, de tudjuk, hogy elõkerült az eredeti gazdája is, aki lemondott róla a javunkra, ugyanis az elhúzódó füllgyulladásának a kezelési költségeit már nem tudta vállalni. Hozzánk kerülésekor megkezdtük a fülének kezelését, de sajnos nem jártunk sikerrel.

A gyulladás annyira elhatalmasodott a hallójáratába, hogy egyetlen megoldás maradt, a hallójárat kiirtása. Ez azt jelentette, hogy Bukó a bal fülére megsüketült, és sajnos a másik fülére sem hallott már jól, hiszen abban is elindult egy visszafordíthatatlan folyamat.


Az õ esetében egy bulldoghoz képest hiperaktív kutyáról beszélünk, aki fiatal, energikus, imádja az embereket és a törõdést, mégsem kapkodtak utána a gazdijelöltek. Felmerült bennünk itt is a kérdés, hogy vajon a fogyatékossága az, ami meggátolja az embereket abban, hogy õt válasszák.
Már novembert írtunk, de a két bolondos fiú még mindig nekünk csalt mosolyt az arcunkra.
Eljött a december, a hideg és zord idõ, és ezzel együtt a jó hír is, hiszen mindkettõjükbe beleszerettek és megadták nekik az esélyt egy boldog életre. A karácsonyt már mind a ketten családban töltötték.
Egy-két kép gazdis életükrõl, ahol nem számít, hogy egyik szemére nem lát vagy egyik fülére süket a bulldog.
Hugó két bulldog társat kapott maga mellé, így nem fog unatkozni sem õ sem a gazdik.




Bukó pedig kapott egy fehér kis szõröst és egy macskát családtagnak.





A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.
Megosztom a Facebookon