Szelence gazdik beszámolója az elsõ együtt töltött évrõl!
2013.12.04. 2012 szeptemberében látogattunk ki a Noéra, azzal az elképzeléssel, hogy ideiglenes szülõkké váljunk a közeljövõben. Emlékszem nézegettük elõtte az aktuális nyomi pofikat, de nem volt konkrét jelöltünk. Szemezgettünk egy angol hölggyel (Mabel), de akkor egyszer csak feltûnt a színen a frissen bekerült, még névtelen gyönyörûségünk. Csak úgy dugta a kerítésen keresztül a kis gombóc fejét, merthogy a fülét végig lapította. Szerelem volt elsõ látásra.

Hetekig jártunk ki hozzá, hogy ismerkedjünk, oldjuk a félelmeit, a tesóját, Borogyint is bemutattuk neki, de Szelence - mert idõközben nevet is kapott – rettegett, ha kikerült a kennelbõl. Csak lerogyott a földre és meg se moccant, félt a világtól, mivel nem ismerte, hiszen minden bizonnyal kiskutyagyárként élte életét korábban.

Nem adtuk fel, hogy a kis szeretetgombócból kanapékutyát faragjunk, így végül elérkezett a nagy nap. Október 13-án Csilla és Fati végre meghozták Szelit és mi aláírtuk az ideiglenes örökbefogadási szerzõdést, ami nem sokkal késõbb véglegessé változott természetesen.
Kezdetben nagyon nehéz volt. Szeli még mindig nagyon félt, nem mert közlekedni a lakásban, a küszöböket se merte átlépni, úgy kellett odaimádkozni a kajás táljához és sétáltatni is ölbe kellett levinni. Odalent miután a második méteren elvégezte a dolgait megtorpant és földhöz lapult. 3 hónapunkba került mire önállóan lemerészkedett sétálni, persze csak a bejáratott útvonalon, ha másfelé szeretnénk menni, akkor még ma is lapulás van.

Borcival az elsõ pillanattól kezdve remekül kijöttek, igazi kis szerelmespár, és ha itthon hagyjuk õket kettesben, óriási pusztításra képesek, de talán a képek magukért beszélnek.

Az idõ múlásával Szeli egyre jobban kinyílt és megismertük a személyiségét. Egy kicsit féltékeny és egy simogatásért bármire kapható, emellett pedig szenvedélybeteg. Egyszerûen megõrül a labdákért, illetve minden kerek tárgyért.

Jah, és remek riasztó, azonnal szól, ha valami furcsa neszt hall és azt hiszem, úgy gondolja, hogy õ a család testõre, mindenkit megvéd, ha szükséges. Amikor kilátogatunk a Noéra, mindenki megdicséri milyen szépen kikupálódott, sõt egyszer egy pizza futár is megjegyezte, hogy milyen aranyos Boston Terrier… mondjuk lehet benne valami.

Viccet félretéve, szépsége megkérdõjelezhetetlen, hiszen Szelence május óta Miss Velence, ugyanis a hét országra szóló Bulldog Szépségverseny elsõ helyezettje lett nyanya (7<) kategóriában.

Nemrégiben pedig újabb nagy eseményhez érkeztünk. Szeli betöltötte új élete elsõ évét, így egy szolid zsúrral készültünk a neves alkalomra. Mi imádjuk õt és úgy tûnik õ is kedvel minket. Köszönjük! ;)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon