Babuci révbe ért!
2013.11.05. Babuci hamar belecsöppent az életünkbe. Szeptember 7-én, szombaton, elmentünk a NOÉ-hoz, eredeti terv szerint egy másik kutyust meglátogatni, akit azonban már gazdijelöltje sétáltatott. Egy kicsit lógattuk az orrunkat, de ekkor került vissza elõzõ gazdijaitól Babu. Felfigyeltünk szépségére, leginkább szív alakú foltjára és a cukimétert rögtön kiakasztó kicsusszant nyelvére, így elkezdtünk érdeklõdni, majd elkértük egy sétára, mielõtt még becammogott volna az elkerített házikóhoz. Ebbõl a sétából körülbelül 2 óra ismerkedés és játék kerekedett. Ez kellett ahhoz, hogy tudjuk: õ a mi kutyánk.
Másnapra lett egy makacs kismalacunk. Hamar megbarátkozott a lakással, elsõsorban a fotellel, amit gyorsan le is pisilt. Az elsõ közös hetünket makacskodások sora jellemezte, de idõvel egyre jobban hallgatott ránk. 1-2 hét után parancsszóra leült, a helyére ment, pórázon szépen sétált, sõt, póráz nélkül is, mára pedig a behívás is sokkal sikeresebb lett. A buszoktól és egyéb hangos jármûvektõl sem fél, olykor szinte aludni tudna mellettük. Legnagyobb sikerünk a nyugodt etetés. Kezdetben már attól fel-alá rohangált és pörgött, hogy elõkészítettük az ételt, ma már képes elaludni a tálja mellett, és csak akkor eszik, amikor odaengedjük. Imád autóban utazni, olykor alig lehet kikönyörögni onnan.
A környékbeli kutyákkal jól kijön, legyen szó westierõl vagy akár németjuhászról. Az ismerkedõ szaglászásnál kihúzza magát, fülét beállítja antennaként és olyan vicces mozgáskultúrát mutat be, amit egy magas fordulatszámú robot is megirigyelhetne. Némely kutyát meg is tud ijeszteni rövid idõre egy-egy hirtelen, játékos manõverrel. A vidéken élõ szülõk két kutyájával sincs gondja, a hiperaktív puli egyenesen beleszerelmesedett, a visszahúzódó törpe schnauzer pedig mindig kap egy kedves gesztust Babutól. Az emberek többsége széles mosollyal csodálja, fõleg a gyerekek. Néha akadnak olyanok, akik megrémülnek az elõtüremkedõ állkapocstól és a két kikandikáló tic-tac fogtól. Az állatorvosi látogatások is problémamentesek. Annyiszor dicsérik, hogy ha Babu értené az emberi nyelvet, folyton elpirulna.
Babucinak volt egy emlõk között kidudorodó tumora, ami bár nem növekedett, de egy citológiai vizsgálat után úgy döntöttünk, inkább eltávolíttatjuk. A mûtét jól sikerült, áttétet sem mutatott ki a röntgen, tehát a nehezén túl van, és mi is nyugodtan tudjuk segíteni Babut a gyógyulásban. Jelenleg szinte minden mozdulatát figyeljük, nehogy elkaparja a sebét. A közelében ágyazunk meg, így megnyugtató horkolását, szuszogását hallgatva hajtjuk álomra fejünket.
Örülünk, hogy a családunk részévé vált, láthatóan õ is meg van elégedve velünk, fõleg, ha megcsörren a jutalomfalatos zacskó.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon