bulldogmentés logo

Gazdira váró francia buldogokGazdira váró francia bulldogok Gazdira váró angol buldogokGazdira váró angol bulldogok Gazdira váró buldog keverékekGazdira váró bulldog keverékek Elveszett/talált bulldogokElveszett/talált bulldogok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam
BullBlogBullBlog Kutya hírekKutya hírek Tudnivalók a francia buldogrólTudnivalók a francia buldogról Tudnivalók az angol buldogrólTudnivalók az angol buldogról SikertörténetekSikertörténetek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek
Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek
Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?
Számlaszám és adószám
Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Coccolino, aki ma már Chili
2011.04.28. Coccolino ismét jelentkezett. Nekem Õ egy nagy szerelem volt, így jó olvasni ezeket a sorokat, jó látni, ahogy a kanapén henyél, és jó tudni azt, hogy lassan már nem emlékszik az elõzõ életére....Hogy honnan is jött Õ?
Itt megnézhetitek


Orsi tollából

"Kicsi, ketrecben élõ bulldog lányka voltam. Kis ketrecembõl csak akkor engedtek ki, ha orvoshoz vittek, ahol vagy megszúrtak, vagy megtermékenyítettek, vagy pedig világra segítették a kölykeimet. Minden pillanatom szomorú és fájdalmas volt, koszban és mocsokban! Aztán sokan jöttek. Kezükkel eltakarták az orrukat, de kedvesen és finoman értek hozzám. Kivettek és nem törõdtek azzal hogy piszkos és büdös vagyok, magukhoz öleltek. Puhák voltak és jó illatuk volt. Féltem, remegtem a félelemtõl, de odadugtam az orromat, mélyet szippantottam abból a jó illatból.

Mintha egy rossz álom lenne, már olyan régen volt és már nem is gondolok rá!

Most van saját falkám és saját kis puha vackom, 2 komondor testõröm kísér és védelmez ha kell! Jaj annak aki nem jó szándékkal közelít!

Nevelõ anyám megtanított arra, hogy hogyan lehet élni és élvezni az életet. Bár a bundám sárga volt a pisitõl és a szagom sem volt igazán jó, de õ ölelt és puszilt és mindent megtett, hogy elfeledjem a ketrecemet, a mocskot és a félelmet és a legfontosabb új falkát adott nekem! Nem ment könnyen, de mára már peckesen szaladgálok az erdõben és vannak négylábú haverjaim is! Ketrecem ugyan nincs, de már nem vonzanak a szûk helyek! Ketrec helyett van egy új családom, jó kis kanapém és egy szõrõs szarvas amin kipihenhetem a séta fáradalmait. Persze nem ment egyik napról a másikra és van hogy még mindíg félek egy kicsit, de tudom, hogy vigyáznak rám!

Van egy szerelmem is, igazi úriember; selymes fehér bundája csak úgy úszik a szélben ha fut és mély hangja igazán tekintélyt parancsoló! Õ Büdi a kuvasz, aki ugyan nem viszonozza az érzéseimet és nem is igazán érti, de kitartó vagyok és nem adom fel!!! :D"










Megosztom a Facebookon