Öreg kutya nem vén kutya
2011.07.07. A Magyar gondolkodás….
Van egy német partnerszervezetünk (www.home4dogs.de), akik segítségével sok kutyánk költözik Németországba, szeretõ gazdákhoz.
Leginkább olyan kutyáink, akiknek itthon esélyük sem lenne gazdához kerülni. Mi, magyarok minél fiatalabb és minél egészségesebb kutyát szeretnénk örökbefogadni. A kérdésre, hogy miért, a válasz egyszerû: hogy minél tovább maradhasson velünk, a saját képünkre formálhassuk, megtaníthassunkneki minden okosságot.
De mi történik az idõs és beteg kutyákkal?
Az idõsnek, a vaknak, a süketnek és a háromlábúnak a menhelyen kell meghalnia?
Szomszédaink máshogy gondolkodnak. Õk úgy gondolják, hogy szeretnének örökbefogadni egy idõs, beteg kutyát, hogy megszépítsék élete utolsó idõszakát.
Mi miért gondolkodunk másként?
Miért megyünk el a menhelyeken az idõs, beteg kutyák kennelei mellett?
Miért nem látjuk meg a fáradságtól csillogó, de még mindig reménykedõ szemekben a CSODÁT?
Pedig elõnyei is vannak egy idõs kutyának! Gondoljunk csak bele: õk már „kész” kutyák: szobatiszták, tudnak pórázon közlekedni és biztos nem amortizálják le a lakást, amíg mi dolgozunk.
Hamar hozzászoknak az új gazdihoz, az új környezethez, könnyen felveszik a gazdik életritmusát, hihetetlen módon tudnak ragaszkodni szeretteikhez, akik esélyt adtak nekik, és igen, bármilyen furcsa éltes koruk ellenére még tanulni is tudnak.
Félnek az emberek egy vak kutyát örökbefogadni, félnek a süketektõl is, pedig megismerve az új környezetüket, oly tökéletesen alkalmazkodnak ahhoz, hogy szinte észre sem lehet venni a fogyatékosságukat.
A háromlábú kutya is ugyanúgy szaladgál és játszik, mint a négylábú társai, és õ egyáltalán nem bosszankodik azon, hogy egy lábbal kevesebb van neki.
Kérjük a leendõ gazdijelölteket, hogy üljenek le egy percre, és mielõtt választanának egy társat, nézzék meg az összes kutyánkat, ne csak a fiatalokat.
Lehet, hogy életük legjobb döntését hozzák, amikor idõs kutyáink egyikére esik a választásuk:
Itt van mindjárt Holle anyóka. A maga 10 évével fitt, jön-megy, intézkedik és láthatóan élvezi az életet!

Móka, aki bár még középkorú, mégsem akad meg rajta senki szeme! Miért? Mert mindkét szemére majdhogynem vak! Pedig Móka oly tökéletesen közlekedik és, ha szólunk neki, hogy "óvatosan", abban a pillanatban lelassít és óvatosan lépked. És még játszani is tud, sõt szeret!

Kalánka is úgy viselkedik, mint fiatal társai. Kifekszik a napra, sütteti a hasát. Felmászik a legmagasabb doboz kupacra és onnan "szörfözik" lefele.

Glória szintén középkorúnak mondható, mégsem volt rá még egy telefonunk sem :( Igaz, amikor hozzánk kerül, majdhogynem a földig ért a cicije, de errõl sem Õ tehet, hanem az a szaporító, aki egész életében "dolhoztatta". Glorcsi mindezek ellenére egy bûbájos kutya, imádja a gyerekeket és úgy be tudja magát fészkelni az ember ölébe, hogy már csak azt vesszük észre, hogy egyszercsak ott termett, de hogy hogyan....?

Ezeket a kutyákat elnézve, nem értem miért csak a németek gondolják úgy, hogy otthont és boldog életet adnak nekik. :(

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon