Parmezán beszámoló ideiglenese tollából!
2022.01.05. Sziasztok!

Itt Parmezán (másnéven Szotyi, Sz@ros, Szörcsi), jelentkezem!

Mint tudjátok, miután átestem a szívféreg eltávolító műtéten, egy családhoz kerültem. Kössz, jól vagyok!
Na, a lényeg, hogy amikor megérkeztem, a kanapégénem kapásból előjött. Nagyon jó a kanapén heverészni!

Bevallom, sokkal jobb, ha a gazdik is ott vannak. Ilyenkor próbálom magamra felhívni a figyelmet: ugrálok rajtuk, kaparászom és nyalogatom a kezüket, hogy simizzenek, sőt az arcukba is mászok.
Ja, nem mondtam? Én nagyon rámenős tudok lenni, hogy velem foglalkozzanak! A lényeg, hogyha megnyugszom, akkor szeretek a gazdikhoz bújva, a gazdira hajtott fejjel aludni, amíg a kanapén ejtőzik. Azt mondják, hogy furcsa, de bulldog létemre nem horkolok, csak hangosan szörcsösen szuszogok.

Amúgy ha nem pörgetem túl magam – ami megtörténik, ha a kétlábúak hazajönnek vagy meglátom a pórázt - , akkor nyugis kutya vagyok. Elheverek a kanapén és alszok. Különben meg fürge vagyok, mint a nyúl! És úgy is szökellek! 
Na, jó, bevallom, vannak azért rossz tulajdonságaim is. A kétlábúak hálószobájába nem mehetek be, pedig az nagyon izgis! Azért néha belopózom és az ágyon hagyott ruhadarabokat el szoktam lopni. Tudom, hogy szégyenletes, de nem tudok ellenállni!  A másik a szobatisztaság…. Sose tanították, de nagyon igyekszem. Itt vagyok egy hónapja és sajnos 3x már sikerült a szőnyeget lepisilnem. Türelmesek velem, többször visznek ki, mint a többieket, de az akkor valahogy besikerült.

Amúgy még félénk vagyok, az utcán nem merek pisilni, kakilni, csak az udvarban. Bár, azzal azért eldicsekedhetek, hogy a múltkor az erdőben sétáltunk, mertem pisilni és kakilni.
Erről jut eszembe: erdő! Imádom! Tudtad, hogy tele van szagokkal? Úgy szoktam menni, hogy az orrom végig a földön van (ettől gyakran prüszkölök), kivéve, ha a kétlábúaknál van kaja! Nagyon szeretem az erdőt, csak az fránya póráz ne fogna vissza! Végig szaladnám az összeset! Sajnos, azért még gyorsan fáradok, így egyelőre 1-2 km-es sétára vagyok alkalmas. De ha meggyógyulok, enyém lesz az összes erdő!

A kétlábúak azt mondták rám, hogy nem reménytelen. Már tudom az „ül”-t…. egy pillanatra. Bevallom, sokkal szívesebben megcsinálom, ha van nálad kaja. A „fekszik”-et nem értem…
Nem, mondtam? Imádok enni! Na, jó, van is miért, mert jelenleg egy kicsit anorexiásan nézek ki. Bár, igyekszem naponta 2x sokat (de nem is adnak olyan sokat ) enni, mégis lassan hízok. Sokat nem kell híznom, hogy a csini csajos alakom megmaradjon, de azért figyelni kell, hogy többször egyek rendesen. A kaja előtt amúgy májkrém golyókat is kapok, ebben vannak állítólag a gyógyszereim. (Nektek elárulom, hogy májkrém nélkül is megenném, de ezt a kétlábúaknak ne mondjátok, mert ez így finom!) Még sokáig kapok gyógyszereket, de ez nem akadályoz semmiben.

Jelenleg két bulldoggal élek együtt. Az angol kezdetektől kimért velem (asszem, ő a főnök), de a francia nyitott volt felém. Egyszer az angol rám mordult, mert a fején ugráltam. Igen, tudom, hogy nem kéne a többieken ugrálni, de ha bepörgök, ez van. Az angolon már nem ugrálok azóta. Amúgy már mindketten próbáltak körülugrálni, de ezzel nem tudtam mit kezdeni.

A kétlábúak azt mondták, hogy játszani próbálnak velem, de nem tudom mi az. Olyan játékkal találkoztam, ami a karácsonyfa alatt volt: valami plüss maci vagy mi. A francia társammal ezekből a macikból „hóesést” csináltunk. Klassz móka volt!

Kedvesek velem itt, de nem maradhatok örökre. Remélem, Te aki ezt olvasod, elolvadtál tőlem és belém szerettél (van miért!), így holnap jelentkezel az orokbefogadas@bulldogmentes.hu e-mailen, hogy örökre a „matricád” lehessek!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon