bulldogmentés logo

Gazdira váró francia buldogokGazdira váró francia bulldogok Gazdira váró angol buldogokGazdira váró angol bulldogok Gazdira váró buldog keverékekGazdira váró bulldog keverékek Elveszett/talált bulldogokElveszett/talált bulldogok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam
BullBlogBullBlog Kutya hírekKutya hírek Tudnivalók a francia buldogrólTudnivalók a francia buldogról Tudnivalók az angol buldogrólTudnivalók az angol buldogról SikertörténetekSikertörténetek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek
Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek
Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?
Számlaszám és adószám
Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Evelin kortesbeszéde
2019.01.16. Kedves Gazdijelöltek!
Evelin vagyok, egy nem túl fiatal angol bulldog csajszi. Néha eljátszom a gondolattal, hogy egy vagány, élettõl duzzadó csini csaj vagyok, de sajnos, nem úgy hozta az élet… Inkább egy „Bocs, hogy élek” típusú asszonyság vagyok.



Engedjétek meg, hogy elmeséljem, mi történt a hétvégén. Szombaton jöttek sokan-sokan bucikat sétáltatni. Jött egy család is – õk már múltkor is voltak és szimpik voltak, így nem ugattam meg õket -, akik engem akartak elvinni sétálni. Mivel nem is volt olyan rossz, ezért önmagamhoz képest hosszabb utat tettem meg. Be kell vallanom, kicsit rozoga vagyok, a járásom öreges. Most meghazudtoltam magam és még kicsit kocogtam is velük. 😊 Izgalmas volt, mert megsétáltattak még másik két kutyát is, akik megmutatták, milyen is szaglászni. Többször megálltunk, hogy megsimogassanak. Összerezzentem, féltem, rettegtem, de amikor a kezükbe hajthattam a fejemet és simogattak tovább, éreztem, hogy ez jó. Nagyon jó! Olyan édes érzés! Becsuktam a szemem és ez a jó végigfutott a testemen. Hagytam, hogy a buksim a tenyérben elnehezedjen, dorombolni kezdtem….



Mindent odaadnék, hogy ezt újra és mindig érezzem!
Sajnos, ez a család nem tud örökbe fogadni, mert már két buci van náluk.
Nekem gazdisodni nem sok esélyem van, mert nagy valószínûség szerint süket vagyok, „agyonhasznált”, gyengék a lábaim és más kutyákkal is néha összeveszek. ☹



Ha mégis adnál nekem egy esélyt, kérlek oda vigyél, ahol csak én lehetek az egyetlen kutyusod. Adj idõt, hogy megszokjam az érintésedet (bár, már sejtem, hogy az jó, de még megijedek, ha felém nyúlsz), és minél többet simogass és szeretgess! Azt megígérhetem, hogy amíg dolgozol, otthon megvárlak, koromból adódóan rongálni sem fogok már. Az még elõfordulhat, hogy „csurran-cseppen” valami, de bocsásd meg, mert a szobatisztaságot sosem tanították nekem. Ha hazaérsz, a lelkem mélyén örülni fogok, de nem foglak vehemensen, lábadról ledöntve üdvözölni. Egy kedves, visszafogott „szobadíszed” leszek, akik nyugalmával és visszahúzódásával meghálálja a helyet és az élelmet, amit nyújtasz. Mivel nem vagyok fiatal és több egészségügyi problémám van, ezért kérlek csak akkor legyél a gazdim, ha az állatorvosi számláimat is fedezni tudod. Eddigi életem elég szerencsétlenül sikerült, de azt a pár évemet szeretném meleg lakásban, puha párnára hajtott fejjel tölteni…. melletted, ha te is akarod!




Megosztom a Facebookon