Kiskedvenc méregdrágán versus menhely!
2016.10.19. Október 4. az állatok világnapja.
1931 óta minden esztendõben Szent Ferenc, az állatok védõszentjének halálának napján ünnepeljük, mi emberek ezt a jeles napot. A legenda szerint Assisi Szent Ferenc nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük. Kitartóan hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami csak körülvesz minket, legyen az élõ, vagy akár élettelen.
Minden ember felidéz ekkor egy számára boldog pillanatot, amit egykedves állat mellett élt át. Sajnos meg kell emlékeznünk azokról is, akiknek nem telt ez a nap oly boldogan, mint amennyire megérdemelte volna. Évrõl évre emelkedik azon kóbor kutyák, macskák, madarak, lovak, és egzotikus állatok száma, akik valaha házi kedvencek voltak, és nem szolgáltak rá arra a sorsra, ami osztályrészül jutott. Szent Ferencet idézve:

„A Mennyország a pokol kapujánál van.”

Bár igaz lenne az idézet, legfõképp azoknak, akik már néha egy évtizede is menhelyen várják a második esélyt. De ez a cikk nem azért íródott, hogy elszomorítsa a kedves olvasót, nem számadatokat szeretnék közölni, a kiábrándító helyzetrõl, hanem saját tapasztalataim alapján, és más tõlem sokkal képzettebb, és tapasztaltabb emberek elmondásai alapján megmutathassam azokat az elõnyöket, amik az örökbefogadással járnak, szemben azzal, hogy minél drágább, divatosabb, fajtatisztább kisállatot válasszunk. Az összes elõny felsorolása, és külön- külön kitérések macskákra, madarakra, stb. végeláthatatlan hosszúvá tenné írásomat, ezért a kutyákra szorítkozom röviden.

Miért jó nekem, hogy menhelyrõl fogadjak be egy állatot?

Az állattartás nem divat. Nem egy „menõ” kiegészítõ, amivel lehet az utcán, a barátok, és még sokan mások elõtt „széles mellkassal feszíteni”. Éppen ellenkezõleg, egy igen is érzõ, hûséges, és talán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy egy gondolkodó, és kivételes barát, még ha nem is úgy teszi mindezt, mint mi emberek. De, ha már valaki mégis beleszeretett egy bizonyos fajtába, van számukra egy jó hírem: sok menhelyen hoztak létre speciális fajtamentõ csoportokat (fõleg kutyáknak). Itt bizonyos fajtájú kutyákkal találkozhatunk, például bulldog, canecorso, futrinka fajtamentõ csoportok, stb. Mivel ezek az ebek a meglehetõsen sokba kerülnek, ezért bizonyos „szaporítók” kizsákmányolva, megbetegítve, nyomorba taszítva szaporítja ezeket a fajtákat, és miután már az összes pénzt kicsikarták ezekbõl a szerencsétlen állatokból, otthagyják valahol az út szélén. Esetleg épp divatosnak számítottak, de a gazda rájön, hogy mégsem a neki való kutya, és ahelyett hogy többet foglalkozna vele, megválik tõle. Nos, ezek az állatok ott várják a menhelyeken, hogy végre valaki törõdjön velük. Az örökbefogadás nem kerül pénzbe, csak annyi az elvárás a leendõ gazdától, hogy foglalkozzon vele, és barátjaként szeresse.

Szeretnék eloszlatni egy hiedelmet azzal kapcsolatban, hogy „a kutyák egész életükben csakis egyetlen emberhez kötõdnek”, és a menhely tele van „pszichopata, idegroncs” állatokkal. Saját tapasztalataim alapján már egy néhány órás foglalkozást követõen a kutya elkezd kötõdni a gondozójához, mivel természetébõl adódóan igényli az ember közelségét. Mi emberek végeztük el azt a mesterséges szelekciót, ami ezt tette lehetõvé, hiszen csak a leghûségesebb, legjobban az életünkhöz alkalmazkodni tudó állatok tenyésztõdtek tovább. A kutya az ember közelségétõl megfosztva valóban depressziós állapotba kerülhet. Az a kutya, akit menhelyrõl hoznak ki, bátran tudom állítani, hogy ugyan olyan jó társunkká tud válni, mint akit tenyésztõtõl vásárolnánk.
Nem utolsó sorban: „a menhelyekrõl kimentettek sosem lesznek olyan szépek, és boldogak, mint a vásároltak”, nos, akkor tudom ennek a tézisnek megdöntésére ajánlani a következõ képet (most következõ kutyák már mind gazdára találtak)

Milyen elõnyökkel jár ez az állat számára?


Egyetlen szóban, az életet jelenti. A tartalmas, szép és boldog életet. A kutyáknak természetükbõl adódóan egyetlen céljuk van: az ember kedvére tenni. Ahhoz, hogy a képeken szereplõ hasonlóan boldog kutyákat lássunk, nem kell többet tennünk, mint törõdnünk velük, figyelmet szentelni nekik, és szeretni õket. Tudom, sokszor eszébe jut az embernek ekkor egy neveletlen „rossz” kiskutya, aki mindent, csak nem a kedvemben szeretne járni. Azonban megfogalmazódhat bennünk a kérdés, vajon a kutya tehet errõl? Számtalan esetben kerül menhelyre kutya azzal az „ürüggyel”, hogy hiperaktív, nem lehet megnevelni, vagy „rossz”.

Miért jó az örökbefogadás a menhelyeknek?


Fontos tisztázni azt, hogy a menhelyeknek nem az a célja, hogy megszabaduljanak egy kutyától, hogy „végre egy szájjal kevesebbet kelljen etetni”, mert szinte azonnal érkezik a következõ „gazdiváró”, hanem az, hogy szeretõ családot találjanak a számukra. Teljes kapacitással üzemelnek éjjel- nappal, és mégis a várólisták végeláthatatlan hosszúak. Vannak sajnos állandó bentlakók, akiknek az egészségügyi állapotuk nem teszi lehetõvé a menhelyrõl való kiköltözést, vagy pedig olyan komoly traumát szenvedtek el, és már nem lehetséges az örökbefogadásuk. Mindenkit szeretnék róla biztosítani, hogy az ott dolgozóktól minden szükséges ellátást, és figyelmet megkapnak, de sajnos az állandó ott élõ állatok létszáma is drasztikusan elkezdett emelkedni. Az orvosi költségek napjainkra az egekbe szöktek. Az ivartalanítás, betegségek, mûtétek, és egyéb komplikációk nem is beszélve a tápokról, kullancsirtókról, bolhairtókról, és még sorolhatnám, tetemes pénzösszegekbe kerülnek. Egy kedves ott dolgozót idézve „nincs az a pénzmennyiség, amit ne tudnánk rájuk költeni, hiszen sohasem elég, de valahogyan eddig szerencsére sikerült megoldani, és remélhetõleg önzetlen segítséggel a jövõben továbbra is megoldjuk valahogyan”.
Végezetül szeretném megköszönni mindazoknak, akik és amennyire csak tehették segítették a menhelyek munkáját, akár pénzbeli, tárgyi adománnyal, vagy pusztán csak az adója 1%-val. Õszintén remélem, hogy talán egy nem is olyan távoli jövõben elérkezik az a nap, amikor az utolsó menhelyet is bezárják, mert az ember megtanult tudatosan élni, és felelõsséget vállalni.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon