bulldogmentés logo

Gazdira váró francia buldogokGazdira váró francia bulldogok Gazdira váró angol buldogokGazdira váró angol bulldogok Gazdira váró buldog keverékekGazdira váró bulldog keverékek Elveszett/talált bulldogokElveszett/talált bulldogok Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam
BullBlogBullBlog Kutya hírekKutya hírek Tudnivalók a francia buldogrólTudnivalók a francia buldogról Tudnivalók az angol buldogrólTudnivalók az angol buldogról SikertörténetekSikertörténetek Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek
Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek
Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?
Számlaszám és adószám
Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Jean-Luc 5 éves évfordulója!
2016.08.28. Kedves NOÉ Állatotthon!

Nagy nap volt augusztus 26-án, évfordulót ünnepeltünk: Jean-Luc
örökbefogadásának 5.évfordulóját.
Szeretném ezt az örömet veletek is megosztani, és készítettem egy kis
beszámolót-visszaemlékezést az eltelt évekről.

Még mindig pontosan emlékszünk azokra a napokra. Volt már egy kis kölyök
kutyusunk, Lucy, de még mindig nézegettük a Bulldogmentés kutyusait.
Megakadt a szemünk és a szívünk Manolón, ahogy megilletődve "pózolt" a
képeken, és egyszerre mondtuk ki, szeretnénk őt a családunkba, lenne társa
is, Lucy.

Ellátogattunk a NOÉba, hogy megnézzük őt, Lucyt is magunkkal vittük, hogy
megismerkedjenek.

Nagyon sok nem történt a találkozásunkkor, Manolo közömbösen tűrte, hogy
megnézzük, megsimogassuk, már megint egy látogató...

Aztán hazajöttünk és vártuk a telefonhívást pár nap múlva. Úgy volt, hogy
aznap délután 5-ig fognak telefonálni, ha minket választottak családnak.

Nagyon izgatottak voltunk, de csak reménykedni tudtunk, hogy minket
választanak.
Aztán megcsörrent apa telefonja, fiam hanyatt-homlok rohant a telefonnal
hozzá, "biztosan a NOÉ lesz!"

Így is volt. Mi kaptunk meg Manolót!

Nagyon örültünk! Alig vártuk, hogy megérkezzen!
Aztán, 2011. augusztus 26-án, egy nagyon forró nyári napon hoztátok
Manolót, aki tőlünk a Jean-Luc nevet kapta. Már várta őt új nyakörve és az
új nevével ellátott bilétája. És persze Lucy is, új, fekete tesója :-)

Nagyon meg volt szeppenve, emlékszem, az első éjszakákra, sokszor felkelt
és nézett körbe, hol van. Odamentünk, megsimogattuk.
Mi is féltünk, hogy jól fogja-e magát itt érezni? El tudjuk-e feledtetni
vele a rossz dolgokat, amiket átélt?
De bíztunk benne, mert szerettük őt nagyon, főleg a fiam, Márk, aki az első
perctől kezdve a gondjaiba vette és azóta is nagyon szeretik egymást.

Nehéz időszak volt, amíg megnyugodott és kinyílt: szegény sok
mindentől nagyon félt, minden olyan új és bizonytalan volt számára.
Biztosan bánthatták az előző "gazdái", mert valahányszor elővettem a
söprűt, felmosót, mert hát takarítani csak kellett, befutott az
étkezőasztal alá és nem mozdult.
Sok időnek kellett eltelnie, amire már "szenvtelenül" viselte, ahogy
takarítok, söpröm a járdát...
Aztán lassan, nagyon lassan kezdett feloldódni.

Lucy ebben nagyon sokat segített, sőt, ő mutatta meg neki, mi az a játék,
mert nem tudta, mi az. Sokat birkóztak, kergetőztek. Néha ugyan nem hagyta
békén, mert folyton játszani akart, ilyenkor Jean-Luc menekült előle.

Volt még egy dolog, ami számunkra nagy kihívást jelentett: "felhizlalni"
őt. Szegényke nagyon sovány volt, amikor hozzánk került, kilátszottak a
bordái! Emlékszem, az akkor 4 hónapos Lucy többet nyomott, mint ő felnőtt
kutyaként.



Az elején elég rosszul evett, stresszelt, de nem adtuk fel. Találtunk
egy-két bevethető ennivalót, ha már semmit se fogadott el: például imádja a
sajtot! Ez egy jolly joker, amit a legtöbbször elfogad, ha minden más már
kudarcot vallott.

A súlya aztán biztatóan gyarapodni kezdett, bár Jean-Luc "kínosan ügyelt az
alakjára", sokáig a 10 kilót sem ütötte a mérleg.

A legutóbbi mérésnél már végre 10 kg fölé tornázta magát, ezt fel is írtuk
a kéménybe!

Jean-Luc nagyon jól nevelt kutya! Szófogadó, szobatiszta, egyből tudta a
benti almot használni, így éjjel, ha a "prosztatája miatt" ki kellett
menni, csak odament és elintézte, nem kellett kikéredzkednie.



Immár 5 éve családunk tisztes tagja, jól neveltségéből semmit nem
csökkentve, bátor, jó kiállású kutya lett, akinek már nem lapul le hátra a
füle, hanem áll, ahogy kell.
Kis társa, "tesója" Lucy, aki időközben felnőtt kutyává serdült, még mindig
zabolázatlan, de vidámságát, játékosságát "ráragasztja" Jean-Luc-re.
Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy bátor legényke lett belőle, néha
szokott is "legénykedni", sokszor már ő kezdeményezi Lucynél a játékot!

A két kutya két külön személyiség: tűz és víz, a "neveletlen" és
a szófogadó, fekete és fehér, Yin és Yang. Mint a borsó meg a héja. Mára
már elválaszthatatlanok lettek.

Élvezik a játékot, utána ha elfáradnak, mindkettő kidől: egyik jobbra,
másik balra.

Sok jópofa történetünk van már róluk, fel sem tudnám mind sorolni. A fotók
pedig magukért beszélnek. Az elsők még az örökbefogadáskor készültek, utána
időrendben következnek.



Köszönjük, hogy akkor minket választottatok és hálásak vagyunk, hogy mi
lehetünk kis családja Jean-Luc-nek. Nagyon szeretjük őt!

Üdvözlettel,

Andrea és családja

Megosztom a Facebookon