Komé-Dia mindennapjai ideiglenese tollából... I.rész
2015.01.25. Az idõ pont jó, overall, gumicsizma,irány a NOÉ.

Szeretem program szombatra.

Kis kedvenceink a minimenhelyrõl kijönnek velünk egy-egy kör sétára, de csak olyan kényelmesre, mert Lackó fiam, még csak most kap rá a "kutyázás" ízére.

Már neki is megvannak a kedvencek, akikhez szívesen jön ki.

Nekem is.

Ott van például Szandál

aki az elsõ találkozásunkkor kitépte a fél karom, annyira sietett, hogy kiérjünk a kapun, és akinek egykori kenneltársa Börzdéj, Attila szívét dobogtatta meg.

Szandál másik régi kenneltársa, Túlélõ, közös édes kettesben megkezdett sétánkon, most is, mint mindig, könnyeket csalt a szemembe.

Ez az öreg kutyus, aki szíve minden szeretetét odaadja minden alkalommal, az igazi esélytelenek táborába tartozik.

Sétálunk, nézem az egyre jobban õszülõ pofit, a kunkorodó fehér szemöldököt, és annyira kívánom neki, hogy találja meg azt a gazdit, aki õt szeretni fogja, élete végéig.

IDEIGLENES BEFOGADÓ, merül fel bennem újra és újra a szó.

Kis öreg Túlélõ. Annyira jó lenne téged hazavinni és szeretni, vigyázni rád, gondoskodni rólad, ahogyan talán még sosem gondoskodott rólad senki, amíg eljön érted az IGAZI.

De hazagondolok.

Az öreg rigolyás már, mi pedig sokan vagyunk. Neki nagyon sok idõ kellene, hogy beszokjon, hogy elviselje a saját kutyánkat, egyéb állatokat, és annál azért kevesebb idõnk van.De Túlélõ "mosolyog,és megnyalja a kezem, mintha azt mondaná, ne szomorkodj már, én jól vagyok.

Visszavisszük a kutyusokat a séta után és mind után azzal a kívánsággal csukjuk be a kennel ajtaját, hogy mielõbb érkezzen el az IGAZI gazdi.

Kicsit kótyagosan ballagunk a büféhez. Scully-t nézegettük egy ideje, ideiglenesen kivinnénk, sovány, és kellene neki a meleg lakás, a szeretet és a foglalkozás-nevelés, de õ még nem mehet, még kezelik.

És sokadszor megakad a szemem egy kis öreglányon. Komé-Dia. 10 éves. Szaporítótól. Lehozott jó pár almot almot, ami pénzt hozott a tulajdonosának, és köszönik szépen, a vénségébõl már nem kell. Kihasználták, eldobták, öregen, betegen. Nézegetem. "Kompakt boxer". Panel méret. Dobban a szívem, kérdések ezrei, info csere, alszunk rá, akarjuk, belevágunk!!!!

2015. január 10. Noé Állatotthon, Budapest

Esõs napra ébredtünk. Ez sem tántorít el attól, hogy kilátogassunk a NOÉ Állatotthonba. Kiscsalád, és Szaffi, hiszen fontos a nagy találkozás, mielõtt végleg bólintunk Dia érkezésére.

Úton a célunk felé szépen kisüt a nap, és szivárvány bukkan fel az égen. Szivárvány, esõ, NOÉ, NOÉ, szivárvány, remény, napsütés, megérkeztünk...

Az elsõ közös séta jól sikerült, Szaffi részérõl egy kis szaffis morranás, a lerohanásra válaszképp, csak, hogy mindenki tudja hányas a nyakörv.

Egy utolsó beszélgetés Csillával a részletekrõl, és irány haza, hogy várjuk a kis röfögõ, szuszogó, horkoló öreglányt.

A NOÉs lányok úgy néz ki az év ezen szakaszában járnak felénk. 2014. január 11-én érkezett Shona, aki azóta is anyukám szeme fénye.

Csörög a telefonom, indulnak...

Lelki szemeim elõtt látom, ahogy Dia berobban a lakásba, és sorra felfalja a macskákat. Csengetnek. És Dia jön, a macska tolat, de semmi nem történik.

Mindenki megnéz mindenkit, aláírjuk a papírt és Dia marad, Orsi és Csilla megy.

Csináljuk a napi rutint, mintha mi sem történt volna, hogy ne zavarjuk meg õt, de az öreglány követ. Jön mindenhová, egy pillanatra nem léphetek ki sehová kíséret nélkül.

Kezdem magam fontos személynek érezni.

És néz azokkal a nagy szemeivel.

Nagyon várjuk az esti sétát, mert biza nem titok, Dia büdi. Nem kicsit. nagyon. Séta után viszont fürdés következik, és utána talán veszít a kutyák számára tán kellemes, a mi számunkra viszont kevésbé kellemes szagából. Addig is egy kicsi pihi itt, egy kicsi pihi ott...

Eljön végre az este, és a fürdés is.

A vacsora zökkenõmentes, bár láttam már kutyát lassabban is enni... Dia átlag fél perc alatt benyomta a tálja tartalmát.

Vacsi után alvás, kis morgással, mert Szaffi felé tévedt, de aztán csak az éjjel és reggel keltem arra, hogy valami iszonyatos hangok jönnek a nappaliból, az agyam feldolgozta az infót, és rájöttem, hogy nem légitámadás történt, (igaz néha az is, de hát õ egy bulldog, ennyi igazán belefér) csak Dia alszik, és horkol, hörög. Fel is keltem, megnézni jól van-e...
Ma pedig megtörtént az elsõ közös séta hármuknak. És minden zökkenõmentesen zajlott.

És mire eljön Diáért az álomgazdi, reméljük hogy õ is csiszolódik azokban a dolgokban, amikre eddig nem tanította senki.

Köszönjük a bizalmat, hogy ideiglenes befogadói lehetünk.

Judit

folyt. köv.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon