Daniella de Vito vagyis Pitti új élete
2015.01.22. Daniella de Vito alias Pitti 2014 márciusában került a fajtamentés gondozásába. Angol bulldognak ugyan csak csúfolni lehetett, de a miénk volt. Közel 10 hónapot töltött el a fajtamentésnél, mert senkinek nem akadt meg rajta a szeme. De egy napon egyik önkéntesünk odaállt elém és azt mondta, õt szeretné. Elsõ körben ideiglenes státusszal és természetesen ha minden rendben akkor véglegesíteni szeretné státuszát. Nem telt bele 1 hét már jött is a telefon, hogy egy tökéletes kutyájuk van és nem adják senkinek. Ekkor kijelenthettük, hogy Pitti révbe ért.
Most pedig következzen egy kis fényképes beszámoló Pitti közel 3 hónapos gazdis életérõl.
Lassan harmadik hónapja van nálunk Pitti (lánykori nevén Daniella de Vito), így gondoltam beszámolnék mi minden történt velünk, hogyan változott meg mindannyiunk élete. Biztosan sokan emlékeznek rá, mint le-fel rohangáló, hisztériás kiskutyára a kennel végében, amikor még így nézett ki:

Amint kiléptünk a menhely ajtaján, minden bolondságát ott hagyta a kennel hátuljában és onnantól egy tökéletes és nyugodt kutya lett. Annyira félt hogy visszakerülhet, hogy az elsõ perctõl igyekezett mindent tökéletesen csinálni, egyetlen szavunk sem lehetett rá. Már az elsõ hét végén becsatlakoztunk a kutyasuli alapfokú tanfolyamába, hogy mindenki szerezzen egy kis önbizalmat, és 6 héttel késõbb jó eredménnyel levizsgáztunk. Szinte itta magába a tudást. Azóta is õ a világ legjobb kutyája. Nagyon ragaszkodó, vendégségben el sem mozdul mellõlem, rengeteg szeretet van benne, napi több óra simogatást igényel, azt hiszem próbálja bepótolni az elsõ 2-3 évet. Sokat hízott és izmosodott, szinte teljesen megváltozott külsõre is, az utcán majdnem napi szinten állnak meg idegenek és dicsérik meg, sokszor azt is megkapjuk, hogy biztosan nagyon drága tenyésztõtõl hoztuk el és nagyon szép és drága kölykei lesznek. :-)
Pitti persze ilyenkor szépen bezsebeli a simogatásokat. Általában staffordnak vagy pittbullnak nézik, ezzel a mellkassal nem is értem miért... :-D
Nagyon-nagyon szeretjük Aprót (ha ezt mondjuk neki, veszett fenékriszálásba kezd) az apjával (Gergõ) meg szinte rajonganak egymásért.
Bemásolok egy-két fotót a mostani énjérõl, sajnos nem egyszerû õt lekapni, napok óta próbálom direkt ezért lefotózni, de vagy játszik vagy ha szólok neki elkezd bújni és szimatolja a kamerát, amitõl sok-sok taknyos kutyaorr-fotó készült. Arról nem beszélve, hogy utálja ha fotózzák.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon