Egészségügyi rovat - Diszplázia
2014.10.07. Az utóbbi idõben sok bulldog került hozzánk szaporítótól és nagyon rossz körülmények közül, ezért arra gondoltunk, hogy megpróbáljuk összeszedni azokat a tipikus betegségeket, melyek nagy számban elõfordulnak azoknál a kutyáknál, akiknek a szülei nem voltak szûrve genetikai betegségekre és nem ellenõrzött alomból származnak.
Ezek a nagyrészt genetikai betegségek, nagyban befolyásolják a kutya egész életét. Vannak köztük mûthetõ betegségek, de vannak olyanok is amikkel együtt lehet ugyan élni és szinten lehet tartani, de olyan horribilis anyagi terhet rónak a gazdira, hogy sok esetben ezek a kutyák a menhelyen kötnek ki.

Az elsõ ilyen tipikus bulldog betegség a diszplázia.

A diszplázia (dysplasia) görög eredetû szó, rendellenes fejlõdést jelent. A kifejezés az orvosi szóhasználatban meglehetõsen gyakori, a csípõízületen kívül más anatómiai képletekkel kapcsolatban is használjuk (pl. könyök diszplázia). A csípõízület gömbízület, mely a tér minden irányába nagyfokú mozgathatóságot biztosít. A csípõízület esetében a diszplázia azt jelenti, hogy a csípõízületi felületek többé-kevésbé pontatlanul illeszkednek egymáshoz (a combcsontfej a medencecsont ízületi gödrébe), vagy az
1.) ha a kutya nem szívesen, nehezen mozog, nehezen áll fel
2.) futáskor (ügetéskor) hátulsó lábát nem felváltva, hanem együtt mozgatja
3.) a nyúlugráshoz hasonlóan nehezen megy lépcsõn felfelé
4.) a combcsont felsõ része (tompor) jobban kiáll
5.) elõrehaladott esetekben a medence és combizmok elvékonyodtak, sorvadtak
6.) gyakran hibás hátulsó lábállások (talajon szûk, talajon tág, nyitott csánk) hívják fel a figyelmet, mert ezek a diszplázia következtében is kialakulhatnak.

Három fázisát különböztetjük meg a diszpláziának. A közepes és súlyos dp.-s, többnyire már sántaságot is mutató állatok kezelésére több lehetõség van. A kutya teljes terhelhetõsége többnyire nem állítható vissza, de ház körül, társállatként fájdalommentes élet biztosítható
számára. Enyhébb esetekben elegendõ lehet a gyógyszeres kezelés (”porcvédõ” gyógyszerek kúraszerû alkalmazása, szükség esetén fájdalomcsillapítók) és olyan kiegészítõ
beavatkozások, mint szükség estén a testsúly, és a terhelés (kimerítõ játék, futtatás, munka) csökkentése. Súlyosabb, esetleg már fiatal korban jelentkezõ tüneteknél szükség lehet mûtéti beavatkozásra is.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon