Trinity új élete
2014.03.23. Sziasztok!

Trinity vagyok, vagyis voltam, hiszen az új családom a Natasa nevet adta nekem. Az én történetem kb. 5 évvel ezelõtt kezdõdött egy messzi városban, ahol 5 éven keresztül éltem és egyetlen feladatom volt csak, szülni és szülni, hogy „gazdi” örüljön és jó sok pénzt keressen a kiskutyáimmal. Nem volt nevem, nem volt helyem a család mellett, nem volt nekem semmim, csak egy ólam, ahol nevelgettem a kölykeimet.

Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy valami készülõdik. Nem tudtam mi fog történni velem, de reménykedtem benne, hogy az életem jobbra fog fordulni. Betettek egy autóba és elindultunk. Több óra utazás után egy kedves lány kivett az autóból és áttett egy másikba. Kedvesen szólt hozzám, megsimogatott, így azt gondoltam, itt már baj nem történhet.

Miután megállt az autó, az elsõ amit meghallottam az a sok-sok kutya ugatása volt. Nem tudtam hol vagyok. Kivettek, bevezettek egy nyugis kis helyre, ahol saját kutyaágyam volt és leraktak elém egy nagy tál ételt. Ez itt a mennyország gondoltam magamban. Másnap megismertem a mellettem lakókat és egyik másikkal barátságot is kötöttem. Nagyon jól éreztem magam és az ellátás is tuti volt, nem beszélve arról, hogy minden nap kaptam szeretgetést is. Teltek múltak a hetek, jöttek-mentek a kutyák körülöttem, voltak napok, mikor engem is megmutattak egy két embernek.

Ám egy nap a kedves lány ismét betett az autójába és csak annyit mondott, hogy - Trinity irány az új élet! -. Nem tudtam ez mit jelent, de bíztam benne.
Megálltunk, kiszálltunk és nagy meglepetésemre ismerõs arcokat láttam. Hohó, õk már voltak nálam látogatóba egyszer, és nagyon kedvesek voltak velem.

Bementünk a házba, megjegyzem ilyet közelrõl még sohasem láttam, ahol már a család meglévõ kutyája Fáni fogadott.

Még õ is örült nekem, bár az õ öröme nem volt annyira felhõtlen. Mindannyian leültek, papírokat írogattak, közben én kaptam egy fincsi vacsit, majd egyszer csak a kedves lány felállt, elköszönt tõlem és kiment az ajtón.

Meg is rémülhettem volna, de nem tettem, mert azt éreztem jó helyen vagyok, szeretnek.

Azóta közel 3 hét telt el és egyszerûen nem tudom szavakba foglalni mennyire jól érzem magam. Már a kanapét is kipróbáltam. Voltunk már a Duna-parton is sétálni, ami bevallom elég fárasztó volt. Gazdi elmondása alapján már híztam is egy kicsit és nagyon boldogok mert szobatiszta vagyok és ezt Fáninak is megtanítottam.
Nézzétek milyen jól telnek a napjaim.

Száz szónak is egy a vége, ne aggódjatok miattam, most már BOLDOG BULLDOG vagyok. Van saját családom.

Natasa

Ha egyetértetek céljainkkal, munkánkkal, akkor ne felejtsétek, itt az adóbevallás ideje. Nektek csak egy perc, nekünk a túlélés! Ugye idén sem felejtkeztek meg rólunk?

NOÉ Állatotthon Alapítvány - Magyarország legnagyobb állatotthona
Adószám: 18169696-1-42
Köszönjük!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon